Kalász István: Költők bárkáján

Bence Erikának

Amikor a bárkára hetek óta
megint esik esik esik és
a költők dalra gyújtanak
szűk jövőcipőt varrnak
egymásra árnyékot vetnek
az emelkedő özönvízbe köpnek
hímes viccet hámoznak majd
idővel nyelvre elvet tűvel öltenek
nevetés közben levegőt adnak-vesznek
aztán a ranghoz jelvényt viselnek
és közben csak esik-esik …
ekkor mindig akad valaki
aki a hajó végében a
strandpapucsról
ír verset.