Laslo Gal: Subotica (Sa mađarskog preveo: Mirko Gottesmann)
U zabiti.
Gde bi i kraljević danski
šapatom izustio:
ne biti…
Nema problema, ni pitanja nema.
niko u obilju, a prosjaka mnogo.
U ovome gradu
ima bagrema, ima blata, imade tišine, toliko prašine,
a ko se zaputio, zastane, sedne i zaspi.
I ovaj grad nije beo zimi
i ovaj grad nije s proleća zelen.
Leto je samo breme
žena ocvala, suva, splasnula.
Drugde se pesma seoska ori,
od trske krovovi k nebu streme.
Ovde se i
sprat u podrum zariva,
a sve je samrtnički sivo.
Subotica.
Bez čitanja, bez bunta, bez htenja,
ne lome, ne mole, ne čeznu…
Subotica,
kao klonula zapreka tupavo tu čami,
u dosadi svog sivila.
U zabiti.
Gde bi i kraljević danski
šapatom izustio:
ne biti.
Gál László
S U B O T I C A
Semmi.
Ebben a városban csöndesen szólna
a dán királyfi:
nem lenni.
Nincsen probléma és nincsen kérdés,
senki dús nincsen és sok a koldus.
Ebben a városban
akác van, csönd, van, por van, sár van,
s aki elindult, megáll, leül, elalszik.
És a város nem fehér télen
és ez a város nem zöld tavasszal.
A terhes nyár is
apadt, száraz, osztovér asszony.
Másutt a falu indulója zeng,
nádkalapos házak égre nőnek.
Itt
pincébe fúr az emelet is
és minden halálosan szürke.
Subotica.
Nem olvasnak, nem lázadnak, nem akarnak,
nem törnek, nem kérnek, nem vágynak…
Subotica, csak úgy idetespedt gátnak, ostobán,
unalmasan, szurkén.
Semmi.
Ebben a városban csöndesen szólna
a dán királyfi:
nem lenni.
