Márkus László: Novemberi hajnal

Esdeklőn fuldokol az őszi táj,
pikáns színei meghasonlanak.
A beszürkült világ szomjazva
nyeldekli tétova lépteim zaját.

Torkomban kesernyés szmog.
Kááár! – fejem fölött mintha
megbecstelenített szüzességét
varjúnyelven siratná a csönd