
Tóth Olivér: Éjféli zsoltár
Nyaldosd el görcseimet amint macska karmai közül az eledelt
Ha megunt téged a dorombolás vess rám jó pillantást vadász
S ernyedt tagjaimból a sajgást a józanság odvas báltermeiből
Magadnak szakító suhancfáid tavaszi szárnyalását a rügyeket
Az egérfuttában is lyukakba menekvő senyvedt félelem báját
Lapító nyájad kebledtől fonnyadt arcát Betlehem tipord meg
Jövök uram jövök messzi idegenből hívlak jöjj haza a mennyből
Vegyél uram kézbe engem emberszép jogarod óvd a rettenettől
Égterhes holdkerek lovad megellett szügyét velem igazítsd meg
Egy bennem rekedt idő izmát oldja megbánásom emlékezz meg
Kézbe veszlek csókolom drága piros szent véredet örökös életet
Hozsanna hozsanna megszentelt királyom te áldj uram ölelj meg
Harangkönnyeit nagyanyámnak fejkendőjének űr-sarkai felitták
A múlás fekete zsolozsmáit templomaidban kézről kézre adták
Papjaid apácáid a szüzek ajzott jászlában pokolra mentek érted
Akarták-e vagy sem pünkösdi rózsáikra egy univerzum tévedett
Füsttől és szenteltvíztől nyögtek az elsőáldozók bérmálkozók át
Hallatszott a gyónás titka te hallgattál korbácsolt a véred manna
Szentséget szegett minden böjt a korholt tegnap a holnapravaló
Gyermektestet áldoz áspisnyelvű világrend a szociális-prostitúció
Itt minden galamb golyótól zuhan és vérben fürösztve keresztel
Itt minden jó rendkívüli és szokatlan ha csillag támad nevedben
Hallucinált halál az élet és delírium a rossz a Coop előtt a sarkon
Alkohollázban napozik a koránkelő függő a földön nyitás követő
Mond mi lesz velem ki lassan nyolcszáz nemzedéken át követlek
Aki hisz benned se ismert ajtóját döngető borpárás nemességet
Nem tudja kit fogad aki neveddel köszönt s nevedben átkoz meg
Máriáim madonnáim a teremtés gyesét családipótlékját elveszik
Maláriádtól szenvedő királyaid dzsungelében szamaritánus a fájás
Lázálmaim keresztek János Lázár Mózes Veronika Júdás Barabás
Jó pásztorod leszek felkented leszek de addig engedelmeskedjek
Engedelmességednek nyárfasírásba hajló fűzvesszők átsuhantak
Barlangod kőfüggönyében kenyérnek álcáz a sejtés a tudat elvét
Bordádba vetemedett dárda a könyörgés tövises gyászfátyolom
Tömjén mirha arany Péter ígérete számon s ezerszer elárultalak
Lapító nyájad keblemtől fonnyadt arcán úri Betlehem tiporj meg
Jövök uram jövök messzi idegenből hívlak jöjj haza a mennyből
Vegyél uram kézbe engem emberszép jogarod óvd a rettenettől
Égterhes holdkerek lovad megellett szügyét velem igazítsd meg
Egy bennem rekedt idő izmát oldja megbánásom emlékezz meg
Kézbe veszlek csókolom drága piros szent véredet örökös életet
Hozsanna hozsanna szentelj meg király hallasd felettem éneked