VERS

Mirosavljević Teréz: Álom

Körkörösen csipkébe fut a pókháló, szürkével fedi be az ablakot.

Mint halvány, régi, kedves álomképek,
fordulnak tudatom felszínére a mozdulat- és szótöredékek.

Mintha nem Te lennél, nem az volnál, aki voltál, valahogy így van, ne csodáld!

Minden új most nekem, a nap,
a három csillag, amelyet babonásan bámultunk, és találgattuk, a harmadik vajon kié lehet?