VERS

Márkus László: kései vendégváró

mint ürülő garatból a búzaszem
véknyabban csorog a gondolat
melyet betűkké őrölhet a költő
álmaival fűszerezett kőttesként
adná fel desszertként asztalára
leöntve bús emberi szavakkal
étkéül szolgálva mindazoknak
kik koronként ajtót nyitnak rá

2021. január 29.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük