ESSZÉ

Kiss Tamás: Kollázs és mobil 2021

SZŐR: SZÜRREALISTA ŐRÜLTSÉGE

  1. André Breton után szabadon, avagy a felrobbantott nyomdafesték

„A nyelv azért adatott az embernek, hogy szürrealista módon éljen vele.” – mondta Breton, az egyik nagymester. A szürrealista írásművészet alapvető célja, hogy „…bizonyos társításokból a kívánatos hökkenet megszülessen.” A szürreralista alkotó, az elméjében intuitív, avagy, hirtelen, váratlanul megszülető gondolatokat, képeket, „kép-fényeket”, illetve azok spontán asszociációit, nem rejti véka alá, hanem automatikus módon kimondja, leírja, vagy lefesti azokat. Elképeszti, megrettenti, felébreszti a gondolkodástól is elszokott (arról leszoktatott) polgárt, amidőn például közhelyet hajít egy fennköltnek szánt beszélgetés kellős közepébe.
Vagy netán olyan „költeményeket”, avagy „… a lehető legönkényesebb összehordmányokat” kreál, mint például a különböző lapokból kivágott és egymás alá, mellé pakolt címeket, címtöredékeket. Ha más nem, hát felháborodás-robbanás lesz az eredménye. Az olvasó csak kapkodja a fejét, nem ért semmit, és vagy gyalázkodni kezd, lehülyézi, lebarmolja az írót, de ha van „vér a pucájában”, akkor előbb-utóbb minimum elröhögi magát. És ebben a kajánsággá is elfajulható mosolyban, akár magára, vagy társadalma agyalágyultságaira is ráismerhet. Hogyan is lehetne gunyorosabb, szarkasztikusabb módon fenéken billenteni a politikusok baromságait, a diktatúrák fonákságait, vagy a hétköznapi „emberi hülyeségeket”, mint látszólag hasonló „ökörségekkel”.
Az általam kollázs és mobil-verseknek nevezett „műfajra” éppen a végtelenségig vihető variálhatóság a jellemző, hiszen az egyes versikék között is számtalan átmenet kreálható, így számolatlanul lehet szaporítani az éppen kívánatosnak tartott „áthallásokat”. Ha rajtuk keresztül nézzük az ember bizonyos irányultságú tevékenységeit, törekvéseit, akkor könnyedén megjegyezhetjük, hogy „kabaré az egész!”
„A szürrealizmus, már amint én tekintem, eléggé hangsúlyozza a mi teljes tagadásunkat, semhogy a való világ perében meg lehetne idézni mentőtanúnak.” Ebből az idézetből is kiviláglik, hogy „a dolog” néha nagyon komolyra is tud fordulni. Mert hát, példának okáért,  normálisnak lehet mondani azt az embert, aki a háborúsdit nem elmebajnak tartja? Vagy azokat, akik kirobbantják? Erre csaknem mindenki rávágja, hogy „nem”. És mégis? Azaz: mégsem változik az ember és világa? Szürreális marad? Hasek zseniális figuráját, Svejket azért tartóztatták le, mert önként akart bevonulni és éltette a császárt…Később hivatalosan is hülyének nyilvánították, mert még az együgyűnek nevezhető értelemtől is féltek…
„Élni vagy halni? Ugyan, ez csak látszatmegoldás! Az élet értelmét másutt keresd.” – mondja Breton: „A szürrealista varázsművészet titkai” című írásában. Lesz valaha olyan hely az emberiség történelmében?

Néhány robbanás-következmény:

A KÖRÖMGOMBA KRÉM
      
    betört a bankba
hogy k i p r é s e l j e adósságát

KINYITOTTA A GÁZCSAPOT
       
a mélygarázsban
  egy Halva Született Ötlet

MASZK-, és ÁLARC-gyár nyílott
  
CSONKA-DEMAGÓGIÁBAN
         nőtt az őszinteségi ráta

KUKÁBA szorult A Remény
   
egy Elhagyott Tanyán
a váratlan téli hőhullám miatt

T O R N Á D Ó csapott le a Nagyvárosra
         aztán bezárt a hamburgeres
                   
A  FALUBAN

Nyugodtan utazzon hétvégeken
         FALURA PIHENNI
leértékelték a
FÜLDUGÓKAT és
        a GÁZÁLARCOKAT

A VILÁGHÍRES INFLUENCER
  feltetováltatta Intelligenciáját
         
A KÖNYÖKÉRE
            nőtt a bux-index

Egy elveit hajigáló POLITIKUS
     nagy szórakozottságában
      VOKOSÁT is elhagyta
            a piszoárban

     

Nagy Erőkkel keresi a RENDŐRSÉG
                 
AZT a személyt
             aki felforgató eszméit
  egy
K I R A K A T B A N felejtette

               COVIDBA botlott
    Az EGÉSZSÉGÜGYI
miniszter
ÚJ DÍSZKARDOKAT kap a hadsereg

                LEOLTOTTÁK
az O
PERATÍV VÍRUS TÖRZSET
a T R A N Z I T zónában várakozik

Elhagyta gazdáját egy CSODATELEFON
          kézi –  XANAXként használják
               egy ELMEosztályon

Űrhajós BARBIE-babát ütött el
        egy elektromos roller
      N A P N Y U G A T után

Tudati VAKSÁG-REDŐNYÖK
         zuhantak a NAPRA
  Népszavazás
lesz a MARSon

         RÉMÜLETÉBEN esett BOLDOGságba
                           a
XXI. század eleje
Újra lehet DOMINÓZNI a megszüntetett könyvtárakban

         2. A kollázsember mezítelensége

Itt minden fordítva működik: azaz normálisan…
A képzőművész megfogja a maga deszkáját, vagy vásznát, aztán tele hajigálja, tele simogatja, tele ragasztgatja, telepingálja mindenféle ronggyal, festékkel, különféle tárgyakkal, és ha nagyon dühös, akkor még vélt ellenségeit is odakeni, hadd zuttyanjon egy nagyot az egész!
A szocializáció-felelősök másképpen, különféle mentális, kulturális, meg civilizációs bombákkal hajigálják az emberpalántákat és a felnőtteknek nevezhető egyedeket.
Hajigálás közben boncolnak is. Lelki-szellemi proszektúra-rendszert üzemeltetnek nagy lelkesen. Többnyire, ahogy elszavalják: „közösségi” érdekek mentén. Folyton ki kell operálni valamit, mindenféle sallangot, téveszmét, gondolkodási rohamokat kell csillapítani, terelgetni kell a „jó” felé a megtévedteket, kötelező olvasmányokkal, tanulságos filmekkel kell szőnyegbombázni a fejlődő és „igazítható”, „megtéríthető” alanyokat, nehogy eltévelyedjenek szegények, és jól kigyúrt boldogságuk helyett valami egészen megvetendő elmélkedés-trutymókba zuhanjanak. A jó boncmester olyan, mint a pulikutya, addig terelget, míg be nem rohan a nyáj az akolba. De mifélébe? Egy olyanba, ahol az orráig is alig lát szegényem, de erről már nemigen van tudomása. Közben megtörténik a gerinctelenítés is, nehogy valaki, vagy valakik másféle irányokba, például felizgató morálok felé próbáljanak szétnézni. Egyféle szürkeség, egyféle bűz, homogén nézetek, ütemre történő csócsárlás, megindító indulók, és „jutalom falatkák” a mindennapok serény, kiszolgáló, vagy uram isten, informátor-lakájainak. A csordának működnie kell!
Ideális végeredmény, az úgynevezett székember.  Tessenek ránézni egy támlás székre és rögtön beugrik a kellően idomított, kiművelt, optimálisan szocializálódott embertípus, és annak nagyszerűsége. Először is, hiába keresnénk, mert a székembernél, ott hátul, középen már nem találjuk meg azt a rücskös, hosszú, függőleges tartóoszlopot. Finoman kiemelték, vagy megváltoztatták…Egy transzhumanista világban ez könnyen lehetséges. A háttámla és a popsi, vagy ülés között semmi sincs, a derék helyén meg ott a lyuk: letörték, hiszen máshová kell a súlypont…A karok, meg, mint rendesen két oldalt, de mintha vigyáz állást mímelnének. De van vagy négy lába, mert „az élelmes ember több lábon áll”. Az ám! Na és lehet döntögetni! Például hanyatt lökni, vagy orra buktatni, ami éppenséggel térdepelés is lehet…De balra is meg jobbra is. Sőt, nagyon balra és nagyon jobbra is…Elpakolni, bepakolni, szállítani is lehet, ahová éppen akarják, akár a lehető legnagyobb jóakarattal. De a legfontosabb cél az, hogy előbb-utóbb rá lehessen ülni…
Jól tudjuk, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele.”  Ugyanis, minél nagyobb, vastagabb, ragyogóbb a kinevelt, jól nevelt egyén kollázs-ruházata, ha tetszik, akkor bunda-agya, annál mezítelenebb. De ha jól figyelünk, akkor nem csak ő, hanem az a rendszer is elveszejti ruházatát, mely ideológiai és egyéb koncaival felöltözteti és a sors kezére adja alanyait. Ugyan vergődni fognak szegények, ha egyáltalán észreveszik, de sebaj, mert a kultúrával, így például a művészetekkel, filozófiával szemben meglehetősen ütésállók lesznek. Egyszóval: a többség boldoggá válik. Nos, az efféle boldogság meglehetősen mutatós…Egyik viselkedési eleme tényleg a látszat, csakhogy kissé rejtett…Feje tetejére áll az ember, ugyanis, a külcsín és a belbecs helyet cserélnek egymással. A belbecsből belcsin, a külcsinből meg külbecs lesz. A látszat, avagy a fenotipus a lényeg! A mosolyok, a divatos gesztusok, a  ruházat, a beszédmodor, bizonyos jól beszuggerált kifejezések alkalmazása – és egyebek. A belcsin más tészta. Ő a titokban gondolkodó, érző emberi maradvány. Csintalan és veszélyes dolog „igazából” kimutatni. Deviáns…De, ha van efféle perverzió, akkor a kérdéses „dolgozó” önmaga felé, ha csak kis részben is, de ugyancsak mezítelené válik. Ez az a bizonyos Homo sapiens maradvány. Az önmagába zárt emberzárvány. A külvilág számára ez lehet a „No go zóna”. Innen törnek ki a forradalmak, törik szét a külbecs-majom bohóc-játékait, vagy, ha nem, akkor gondolati antigénné válva megölhetik hordozóikat. Öngyilkosság? Az is egy megoldás…De utóbbiaktól is csak mezítelenebbé válik a külbecs-világ, mestereivel egyetemben.

      3. A széthulló kollázs – (ember?)

A tökéletesen vezérelhető alany. Érzelem-, és tudat-maradványok szanaszét hullása, önálló életre kelésük, morál-darabkák, moralitás-csonkok elszabadulása, különös önmaguk és egymás-emésztések permanens neurotikus háborúja, kapkodásos pótcselekvés-özönökbe csomagoltan. Az önmaga lényegéből kiszakadt ember skizoid külvilággá válik, minden benső és külső „tényezőtől” függve kapálódzik. A szuicid jellegű végcélok által való megőrülés elkerülhetetlensége. És lényegében nem ért, nem érthet semmit.
„Ecce Homo!” Az önmagát technokráciája által megfeszíttetett.

A következmény-ember sohasem érheti utol magát, mert nem botlik bele a gondolkodásba és az ok-okozatokba. Így aztán:

A JÓ és a ROSSZ összeomlása: a teljes mezítelenség kirobbanása.
A JÓ és a ROSSZ koalíciója, és az „érzéki kellemetesség szféráiba” vonulásuk.
A SZÓ történelmi, majd szituációbéli értelmetlenségének evolúciója.

Érzelem-morál és tudat-automatizmusok:

ÉRDEK és BECSÜLET irdatlan belharcba kezdtek és oly mértékben elpüfölték egymást, hogy romhalmazaikból a MEGALKUVÁS került ki győztesen.
A REMÉNY, mivel már semmivel sem tudott kecsegtetni, kiegyezett a VÉGZETTEL.
A HISZTÉRIA, rendelőintézeteket nyitott az agyak homloklebenyeiben.
AZ ÉRTELEM lezuhant a könyvespolcról, és, hogy könnyítsen magán szétázott a whiskyben.
Miután az UNALOM kiborult a szemétvödörből, a TANÁCSTALANSÁGOT bízta meg a jövő tervezésével.
A leértékelt, vagy betiltott ÉRTÉKEK nem tehettek mást, mint illegalitásba vonultak, beszivárogva az ősfák gyökereibe.
A BŰN, egy csendes őszi estén feloszlatta magát a párás ködben.
A SZABADSÁG, az eget ostromolva, megfagyott.
A SORS pedig úgy döntött, hogy kivonul az emberi világból, mert nem óhajtotta tovább játszani a bűnbak szerepét.

Rejtett reklám-csontváz zörgések, avagy a jelszó-ember tudattalan titkai

„Ne aludj, álmodj!”
„Ne aggódj, vegyél inkább mellékhatásokat!”
„Ne igyál, vedelj!”
„Légy senki és semmi, hogy minden lehess!”
„Maradj otthon, hogy sehol se lehess!”
„Azt vedd, amit kapsz, ne akarj mást!”
„Légy kreatív és ne gondolj valamire!”

További hisztérikus járulékok: időjárás, metasztázis, vírus

Ismeretlen atmoszferikus forrásokból, az IDŐJÁRÁS, olyan bűz-, és orkán-pofonokat kapott, hogy biztonságát féltve, ködálarcokba és ködmaszkokba bújt.
Szakmai továbbképzésen vettek részt a METASZTÁZISOK egy titkos amerikai szennyvíztelepen.
A megkoronázott VÍRUSOK azon csodálkoztak, hogy a magát értelmesnek nevező ember arra sem volt képes rájönni, hogy a köhögés nem más, mint az ő röhögésük.

Következmény-maradványok

Az ember kimondhatatlansággá válása és annak tragikomikuma.
Az engedelmesség-vég győzelmes szimfóniája csendben kongó falak között. Chirico mester egyedül csoszog árkádjai között…