Juhász Zsuzsanna: Angyali üdvözlet

Ezentúl bűncselekménynek számít, ha egy orvos vagy nővér hálapénzt fogad el előre, a gyógyulás lezajlása előtt. Viszont szabad lesz utólag, főnöki engedéllyel pénzt elfogadni a sikeresen gyógyított, hálás betegektől. (Valszeg a gyógyíthatatlant szépen, becsülettel halálig kísért rokonaitól is.)

Mi lehet az, amit ha innen nézek, bűn, ha onnan, akkor szükségszerűség? Hiszen az EU-ban tényleg nincs hálapénz, ismeretlen a fogalom is. Viszont élni kell, az orvos gyerekének is kell cipő, s ezért kötelező lesz mégis elfogadnia hálapénzt. Engedéllyel. A főnöke engedélyével, a kormánya, társadalma engedélyével, hogy maradjon, ne menjen külföldre.

Hogy magyar orvos magyar beteget gyógyítson.

Feleljen meg a csatlakozási, birodalmi feltételeknek is, de éljen is meg, tarthasson (el) családot, maradjon itt. Plusz: ne kelljen másod-, harmadmunkákat vállalnia, azaz ne kophasson el, ne éghessen ki idő előtt. (mert akkor is itt marad, kripliként sehol se kell, csak tarthatnánk el őt, mint friss rokkantnyugdíjast, holott egy csomó pénzt beleöltünk (fektettünk) a képzésébe, továbbképzésébe.)

Ergo: jó kis szabály ez. Adaptív. Megfelel a nagynak is, de életben tartja a kicsit is. (ezt a kis országot.)

Jó kis szabály ez, bár a felemásságával inkább az ördög találmányára hajaz.

De ha eszünk van, üdvözletnek vesszük. Angyali üdvözletnek: Élj, gyógyulj s tegyél meg mindent magadért, adj legalább egy keveset az orvosodnak, nővéreidnek, s az angyal is megsegít. A te saját, külön bejáratú őrangyalod.

A te saját hazádban, ami igyekszik megadni azt, ami a császáré, de azt is, ami az Istené (és angyalaié).