Lencsés Károly: A testenkívüli

Egy perccel korábban
Arra eszmélt,
kiakarja tépni valami a szemét még a
tudatából is
tűhegyes képek villantak elé
Szemét ingéből
szedett darabbal kötötte le
ösztönösen úgy hevenyészve
a kötés félre is csúszott a fején
Egy perccel később megszokta
és a fülével látott
természetesnek fogadta el
a másvilágot
nem félt csodálta, hogy él
lénnyé vált testenkívülivé
Még is volt anyagból való
meztelen talpát éles kő, és tövis vájta
amit a forró szél terelgetett
ördögszekérből kiragadott velőt
úgy hitte egy városba tévedt
sűrű por és gumi is égett
pernye a szájsarkába ragadt
keserű olyan halál ízű
Ki mondta, hogy a holtaknak
nincs vándorbotja
Fülével látott egy darab botot,
amely egy kiégett roncs autónak támaszkodott
Kézbe vette
Tovább ment a többiek után
Beállt a sorba rákönyökölt és várta mi jön