VERS

Bartha György: a fa

visszapillantó tükörben
tőlem távol locsogó sárban
bekötőút torkolatában
görcsös büszkeségben
már lombtalan dísztelen
meztelen szemérmetlenül
keményen mint jelzőtábla
magában áll időtlen
s mutatja az egyedüli irányt