TÁRCA

Juhász Zsuzsanna: Anyaság

Akárhogy is vesszük, neked mégiscsak öledbe hullt a bátyád. Igen az öledbe, amint levágták a kötélről.

            Amivel felakasztotta magát. Mert szeretted, persze, szeretted őt, ahogy jó testvérhez illik. De most a halála mégis neked ölbe hullt lett. Mert lehetőség lett. Ajándék az élettől, hogy a magad két gyerekét és az ő kettőjét is felneveld szépen.

            És végre, azt kell mondanom, hogy végre nem az van, nem van, mint annyiszor, hogy Isten úgy próbál meg valakit, hogy életben hagy. Életben, hogy lássa és gyászolja a pusztulást, míg él. Nem, ez egyszer a pusztulás nem a te látásodra van, nem a te szíved erejét apasztja, nem a te sóhajtásodat teszi végtelen lassúvá. Nem, neked ez a halál az áldásodra van. Nem, neked időd se lesz gyászolni.

            És valahogy így van jól, érzem.  Mert előbb a sógornőd halt meg valami körúti balesetben pár hónapja. De nem azért, dehogy, hogy a bátyád utána haljon. De megtette, s ezzel, akárhogy is van, utat nyitott neked. Teret engedett, de tényleg. Mintha még mindig vadászterületet foglaló, védő állatok lennénk, húsevők. Akik csak kihalásos alapon vagy a másik csapat eltűnésével juthatnának területhez, zsákmányhoz, élethez, mindenhez. S te ráadásul nem is űztél el senkit. A bátyád űzte el magát a házától, kocsijától, gyerekeitől, felesége meggyászolásától. És te nem is kérdezted, gyávaság volt-e a halála vagy bátorság-e inkább. Neked régóta már csak a bátorság, sőt, merészség jut csak. Mert egyedül nevelted a gyerekeidet, hát bátornak kellett lenned jó ideje. S most egyik sincs veled, mert nincs lakásod. És a gyámügy egy évet adott csak, hogy helyrejöjj. Mintha leszokóban levő alkoholista vagy drogos lennél, pedig csak szegény vagy, és nincstelen vagy. És vagyontalan vagy, azaz semmit sem tudsz pénzzé tenni. Csak a két karod erejét, ahogy sokan, millióan rajtad kívül. Csakhogy te határidőt kaptál, de nem kaptál hozzá mást, csak csodavárást. Mert tényleg csoda lenne egy év alatt lakást szerezned, vagy akkora fizetést, hogy bírd egy kétszobás lakás bérleti díját, rezsijét fizetni. Aztán meg enni is kéne: és naná, hogy csak téged fenyegetnek az egy évvel, a gyerekeid apját nem, mert ő már rég olajra lépett. S aztán az egy év letelte után ugyan mi lesz? Dobra verik a gyerekeidet? Örökbe akarják adni? Örökbe két kiskamaszt? Mikor csecsemőt akar mindenki, fehér csecsemőt, nagy, kék szemekkel, örökbe. És nem visszapofázós, sértődékeny, sérült kamaszokat. Vagy azért a határidő, nehogy elfeledkezz róluk, legalább te ne, a saját gyerekeidről? Mi ez? Egy emlékeztető, érzékenyítő program? Aminek lépéseit a gyámügy végigcsináltatja veled. Próba szerencse alapon, és bizonyára azért, hátha te mégis visszaveszed őket. Bizonyára rossz az arány, az ideiglenesen elvett gyerekek csak ritkán kerülnek vissza egyedülálló anyához. De a számonkérés, a feltételek közlése biztosan nem segít. Olcsó bérű lakás, jobb fizetés, segély és a gyerektartást nem fizető apa megkeresése kellene.

            De te most megnyerted a főnyereményt. Sorolod is, hogy árvasági ellátással, kiemelt családi pótlékkal már összehozhatod mind a négy gyereket. És keresel, amennyit keresel, elég lesz a pénz. Bérlésre biztos, rezsire is.

            Csak aztán még enni is kellene mind a négy gyereknek. S aztán, hát aztán, ha sikerül, lesz négy felnőtt, nincstelen gyereked. Mert ha van, a bátyád lakását, házát biztosan el kell adnod, és a nevelésükre fordítanod. Kajára, cipőre, aztán tandíjra.

            És akkor tényleg négy nincstelen gyereked lesz. Akik majd utólag és visszamenőlegesen osztják az észt. Hogy te elszúrtál mindent, mindent rosszul csináltál, ha semmi se maradt. Ha semmi elosztani való, örökölni való nem maradt nekik.

            S ők itt állnak üres kézzel és kopasz seggel. És inkább kötötte volna fel őket az apjuk – a bátyád -, magam mellé, vagy vitte volna őket külföldre, a te férjed. És elfelejtik, hogy nem így történt, s hogy te megtettél mindent értük elejétől fogva.

            De most még visz a lendület, szaladsz, öledben a bátyáddal. Vered a vasat, míg meleg. Kilincselsz, kérvényezel. Át vagy tüzesedve, és tele vagy, tele áldozatkészséggel a négyes anyaságra.