Holczer Dávid: Törékeny szavakkal

Éjfélt ver a harang
valami messzi faluvégen,
de csak a kongás marad

Csonka álmokat fűz
paprikafüzérre egy csendbe
ragadván is tiszta szűz

Költő ül a szoba
valamelyik szürke szegletén,
verseket ír, ír sokat

Az Istent törékeny
szavakkal csak aztán imádja

Máshogy élünk mi már;
rímtelenek mind a verseink
s mi mégis írtunk imát

Csúf az új szép, rossz az
új igaz, áldott a csend, ki szent
már senkit sem oltalmaz

Az Istent törékeny
szavakkal mi mégis imádjuk