VERS

Márkus László: Sosemvolt árnyak

Szemedben felcsap a láng
Ha ízlelgetve lényed
Érzékeny pontodhoz érek
Ösztönlény az ember
Sikongatna de nem mer.
Csukott ajtó-ablaknál is
Prűdség uralja lényünk
Sosemvolt árnyaktól félünk.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .