VERS

Márkus László: Sosemvolt árnyak

Szemedben felcsap a láng
Ha ízlelgetve lényed
Érzékeny pontodhoz érek
Ösztönlény az ember
Sikongatna de nem mer.
Csukott ajtó-ablaknál is
Prűdség uralja lényünk
Sosemvolt árnyaktól félünk.