Juhász Zsuzsanna: Bertold

Talán Brecht miatt. A drámáiért cserébe. Azért nevezted el így a macskádat, kislányom. De minek kérdezem. Nekem tetszett. A neve is, és az is, hogy egy nap felpattantál és elmetróztál érte.
Mert különben vízbe fojtotta volna a srác apja. A fiúé, ahol Bertold született. Ha estig nem viszi el valaki. Mert látod, ide, ide is vezethet ez az európai összezártság. Ez a sokféle nép, indulat és családról vallott elképzelés.
Hogy este halnia kell egy kiscicának, ha nem kerülhet egy másik helyre. De jó kis földrész ez azért, kislányom. Mert mégis csak teher alatt nő a pálma igazán. Bár itt pálmák nem nagyon nőnek, de terhek, gondok annál inkább vannak.
És ez mégis, még mindig Európa. Hisz’ lett helye a halálra ítélt macskának. Mert itt mindig van, aki letaglóz, de megterem itt az is, akit más gyilkos indulata taglóz le. De csak egy pillanatra, mert aztán felemeli a fejét, körülnéz. És menti a menthetőt. Ez Hitler, Szálasi szülőkontinense, de Raoul Wallenbergé is. És a tied is, kislányom. Azoké a pálmáké, amik igazán nagyra nőnek. Mert mást nemigen tehetnek.
Én Sartre képét raktam az éjjeliszekrényemre. Mert untam a hideget. A hidegháború fegyelmét, közönyét. Mert én akkoriban voltam kamasz, nekem akkoriban kellett szenvedélyesen kutatnom, hol, miben élek, s aztán rábólintani a kutatás eredményére. Hogy jól van ez így, jó hely ez, maradok szívesen. De nem szívesen maradtam. Nekem a szocialista mintaváros, a semmiből növesztett, szép, tágas jól fűtött, rózsaágyásokkal teli minta túl rendezett volt. És túl olajozottan működött. És nekem az volt a dolgom, hogy kétségeket találjak. De hát fogalmam se volt, hogy hidegháborúban élek, hogy a kétféle rendszer jóformán a dolgozók, polgárok kegyeit keresi. Bizonyítván, hogy jó, mindkét rendszer jó. Mert alapjaiban jó. Az elosztás majdnem tökéletes mindkettőben. És jó is volt, és vissza is sírjuk azokat az éveket. Vissza a szocialisták, de úgy látom, már a kapitalista, jóléti országok dolgozói is. A teljes foglalkoztatottság után igencsak hidegzuhany mindenütt a munkanélküliség, és újonnan tanult a harc a munkához való jogért. A létért. Hisz’ Európában ezt jelenti a munka. Mert a segély bizonytalan, nagysága kormányfüggő. És a dologtalanság gyilkosabb mindennél. A haszontalanság, feleslegesség érzése, a hiába, a semmire születettség megöli a lelket. Ezért mentél el te is. Az ember a génjeitől a csontja velejéig társas lény. Oda megy, ott érzi jól magát, ahol szükség van rá. Ahol hívják, és nem csak ráfanyalodnak. Mert anya szült mindenkit, dajkáló, hívogató anya, akinek szeme fénye voltunk valaha. Hát hogy is éreznénk jól magunkat ott, ahol csak megtűrnek valahogy, de nem hívnak, nem kérnek semmire. Miféle nemzedék a tiéd így? Miféle siló, zöldtermény-savanyító nektek a világ? Hogy várakoznotok kell, várni fiatalon, hiszen, hogy egyszer majd sorra kerüljetek.
A hidegháború azért ennél jobb volt. Bár alapjaiban már ott hordta ezt, ezt, ami most van. Mert tömegtermelésre törekedett. Tömegeket ellátni mindenféle földi jóval, hogy jól érezze magát mindenki ott, ahol született. De a tömegkielégítés igénye hatalmas technológiai fejlődést indított el, aminek most látjuk a kárát, mert a végén az lett felesleges, akiért volt. Az ember, aki most jól-rosszul vagy sehogy se él meg a segélyből, de látja, tudja, érzi, hogy felesleges.
Számontartott kénytelen-kelletlenül, de létszámfelesleg.