PRÓZAIRODALOM

Sebestyén Hedvig: A Hivatal

A kopaszodó, semmilyen különleges ismertetőjellel nem rendelkező férfi egy darabig még álldogált a Hivatal előtt. Nem nem gondolkozott, csak még telefonált egyet, fontos ügyben.
Kék szövetnadrágja, átizzadt rövid ujjú inge és fekete, műanyag diplomatatáskája volt.
Szépnek találta az épületet és mindenkitől azt hallotta, hogy igen előzékeny a kiszolgálás.
Lassan eltette a telefont a farzsebébe és beballagott. A recepciós udvariasan köszöntötte és egy kérdőívet tett elé, csinos tollal.
– Ajándék – mondta mosolyogva és a férfi örömmel nézegette és a táskájába süllyesztette a tollat.

Sebestyén Hedvig: Fiatal művész

Húzott egy sorszámot és kellemetlen tapasztalatai alapján hosszú várakozásra számított, de alig volt ideje kitölteni a papírt és már hívták.
Csinos, fiatal lány volt az ügyintéző, a férfi hátra is simította moszatként lebegő tincseit. A lány okosan és figyelemmel beszélt, valószínűleg tréningen vehetett részt. A férfi szerette a fiatalokat. 2 nagy fia volt.

– Ön ma azért érkezett hozzánk, hogy megerősítse a szándéknyilatkozatát, melyet e-mailben korábban elküldtünk önnek – mondta a lány a világos, tágas üvegkalitkában.
– Igen.
A lány pár percig a képernyőt és az adatlapot nézte, majd mosolyogva visszafordult a férfihez.
– Az adategyeztetés megtörtént – mondta. Felteszek egy pár kérdést, ami alapján a szerződést megírhatjuk.
A férfi bólintott.
– Ön, Kovács János, született Veszprém, 1972. december 3., anyja neve Nagy Karolina ma azzal a kifejezett szándékkal kereste meg a Hivatalt, hogy szerződést kössön velünk a lelke eladásáról.
– Így van – mosolyodott el a férfi. A lány gépelt.
– Ön büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy az adásvételnek semmilyen törvényes akadálya nincs, a lelke tehermentes és másnak nincs elővételi joga rá.
– Igen.
– Ön mentálisan egészséges, nem szorul gyámságra és három hónappal nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik.
– Így van.
– Ön magyar állampolgár.
– Igen.
– Rendben. Milliószámra vannak magyar ügyfeleink. – mondta a lány kedvesen, bíztatva és elővett három dekoratív prospektust és nyitva a férfi elé helyezte őket.
– Alap, Médium és Prémium csomagjainkat tudom ajánlani. A Prémium csomag most jelentős kedvezménnyel jár, 2 millió év helyett csak 1,8 millió év lélekbirtoklásért olyan extra szolgáltatásokat nyújt, mint ingyenes és munkahelyhez nem kötött vásárlási hitel, éves bónusz és családi kedvezmény.
– Kérem, legyen ez az Alap csomag. Már átnéztem a neten. Szimpatikus. Én csak egyszerű, gondatlan életre vágyom, biztosítani akarom a fiaim jövőjét.
– Rendben. Köszönöm – mosolygott a lány – röviden elmondom a kötelezettségeit jogait, bár a szerződést kipostázzuk és alaposan át is olvashatja.
– Köszönöm, már döntöttem. Itt helyben aláírom.
– Pár pontot ki kell emelnem – mondta a lány – hivatali kötelezettség. Ön vállalja, hogy a lelke birtoklásáért cserébe csakis és kizárólag a jelenlegi rendszert támogatja, azzal szemben nem lázad, véleményt semmilyen módon vagy fórumon nem nyilvánít, a legkisebb atrocitás vagy a legvéresebb tragédia vagy esetleges igazságtalanság láttán sem szegi meg hűségnyilatkozatát, a rendszer minden változtatásával, tervével, projektjével egyetért. Ellentmondását nem hangoztatja. Nehézségek esetén önnek jogában áll díjtalan agymosó programunkon élete során három alkalommal részt venni.
– Értem. Köszönöm. Hálás vagyok. De valóban megkapom a kiegyensúlyozott életet, a viszonylagos jólétet, ami a brosúrában áll?
– Természetesen. Szolgáltatásainkra még nem volt panasz. Ön halála napjáig élvezi a Hivatal által nyújtott előnyöket.
A lány kinyomtatott egy vaskos kötetnyi szerződést. A férfi minden oldalon szignózta, és az utolsó lap alján aláírta.

– Köszöntjük ügyfeleink sorában – mosolygott a lány – felállt, átnyújtotta a színes mappában elhelyezett iratot és kezet rázott a férfival.
A férfi boldogan felsóhajtott és derűsen lépett ki az épületből. Hatalmasat szippantott a tavaszi levegőből. A villamos figyelmeztető csilingelését, a vezető káromkodását, az utasok sikolyait már nem hallotta.

“Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet.” (Lk 12, 20 b)