VERS

Köves István: Obsit

Vagyunk néhányan, akik szeretjük
a saját cipőnk orrát bámulni,
ahogy vannak, akik hegyet másznak,
mert nincs ám két egyforma cipőorr, de
még ugyanaz a cipőorr is naponta más lehet,
az időjárástól is függ, az úttól is,
mely lankás, ha jóbarátokhoz vezet,
s meredek, ha ellenséges álláshoz vagy a dicsőséghez.
Alig van megrendítőbb egyetlen cipő elhagyatottságánál,
az ellőtt lábú katonák pontosan értik, mire gondolok.
A veteránotthonok sétaútjai jól ápoltak,
murvával, fehér kaviccsal frissen terítettek,
a betonlábú padok, de még a szemétgyűjtők is
a bukszusok között, őszintén hívogatók,
az embernek szinte kedve támad …