
Csikai Gábor: Nagypéntek 2020
a harangok Rómába mentek,
hogy ott zúgjanak a holtakért,
meg is értem, sok harangra
van szükség arrafelé, annyi
bolyongó lélek járja most a
keresztutat, és közel-távol
nincs Simon, hogy legalább
egy kicsit átvegye a terhet,
így hát fogják magukat a
a harangok, és a csöndes
áprilisi szelek határa ülve
elindulnak Rómába és
Párizsba és New Yorkba
és mindenhová és sírnak
helyettünk és sírnak értünk
és sírnak mindenkiért, aki
útban van a Golgotára, de
visszajönnek egyszer a
harangok, és zúgni fognak
dicsőségesen és eget rázó
hangon, ha nem is ezen a
vasárnapon, de megjönnek,
és azon a hajnalon majd
a sírok üresek lesznek, és
megtelnek az utcák, és a
harangok örömódájára
feltámad aznap a világ
2 hozzászólás
Kiss Tamás
Kedves Gábor! Mélyen megérintett a verse. Nem lehet róla beszélni, át kell élni. Köszönöm az élményt.
Csikai Gábor
Kedves Tamás! Köszönöm, nagyon jó érzés látni, hogy ilyen hatása lehet annak, amit leír az ember.