Rigó Tibor: Csak jönne Ő

Átosont valaki az úton
a gondjaim tépték
agyamat
és fájt már minden tagom
álmokat kerestem épp
mert borús volt felettem
az ég
egy ideje már
mikor volt nyugodt az éjszakám
nem tudom
odakinn port kavart
a szél
a Hold olyan volt épp
mint az a karéjka kenyér
mi ott száradt az asztalon
az ablakban álltam
úgy éjfél után
egy kapu csapódott valahol
aztán beugrott ez a kép
láttam ahogy siet
nő volt talán egy asszony
akit űznek és ő ügyel
nyomára ne leljen senki
már
ki tudja hova tart
mi űzi gond-e
vagy buja vágy
valakit ölelni akar
és valahol várja őt
egy kar ami ölel
egy puha ágy
ami a vágyait nyeli el
utána nem marad más
csak a gyűrött vánkoson
a levert láz
az hever ott csupán
egy nedves nyálfolt
ahogy szerelmi lázában harapta a puha vánkost
ki tudja hova tart
ez a nő ott kinn
az utcalámpa fényétől
félve
csak ne érje baj
figyelem lépteit már féltem
álmot kerestem az ablakban állva
a kínzó gondjaim most
mind tovaszálltak
aludni nem vágyom
én sem már
jöhetne valaki
így
osonva be hozzám
titokban szeretne mint
valakit az a nő
eljönne hozzám minden éjszaka
ölelne a szeretőm
most csak erre vágyom
kéj kerget
apróra váltom
most minden álmom
kerüljön el
ha eljön ő és átölel
szálljon el a gondom
ami csak kínoz
mellem szorítja hogy fojtson.