VERS

Kiss Tamás: Húsvét

                     A feltámadás

Kékesen áttetsző légvilággá válva szökkent fel keresztjéről A Megfeszített
Megszabadult
Bárányfelhő-korona lassan szétfoszló foltjai szóródtak szanaszét homlokáról az éterben
Fehérvirágos rét lett az ég
Alant, a földbe ácsolt kínzóeszköz vércsíkokkal siratta távozóját
Egyedül maradt az emberek között
Mert ők hazamentek valahová. Sírni, inni, röhögni és egyébkedni.
Rabszolgák maradtak. Ők lettek a feltámadhatatlanok.
Kínzószerszámokat szült a  vért szomjazó tudat, hogy lelkeket, érzéseket ölhessen
A menny elbúcsúzott a Földtől
Az erőszakban megfogant a létgyilkos magány

                    A feltámadó magánya

A Megfeszített
Megszabadult
Bárányfelhő-korona lassan szétfoszló foltjai szóródtak szanaszét homlokáról az éterben
Fehérvirágos rét lett az ég
A menny elbúcsúzott a Földtől

                    Az emberek

Fehérvirágos rét lett az ég
Alant, a földbe ácsolt kínzóeszköz vércsíkokkal siratta távozóját
Egyedül maradt az emberek között
Mert ők hazamentek valahová. Sírni, inni, röhögni és egyébkedni.
Rabszolgák maradtak. Ők lettek a feltámadhatatlanok.
Kínzószerszámokat szült a vért szomjazó tudat, hogy lelkeket, érzéseket ölhessen
Az erőszakban megfogant a létgyilkos magány