VERS

Márkus László: húsvéti fohász

lépteid nyomát követve uram
nem szűkölködünk
feltámadásod ünneplendő
torkig töltekezünk
elégedetten böfögve kerüljük ki
ha fel nem rúgjuk
ki alamizsnáért könyörög
a szeretetet
rég önzőségre cseréltük hitünk
mint foghíjas kerítés
csupán egonk dísze
nem véd
s nem is tart meg bennünk semmit
nyomodban baktatunk ugyan
ám
megfeledkezünk mindarról
mi kötelességünk
bocsánatodban bízva
uram
téríts meg minket újra