Farkas István: [A napnak tudom…]

Dy-nek

A napnak, tudom, vége van.
Sötétben menni, céltalan?
Bolyongni tovább, végtelen
mikor már meghalt az értelem?

A napnak, tudom, vége van,
de egyre megyek, hontalan,
vakon, bolondul lépkedek,
és egyre nő a félelem…

A napnak, tudom, vége van.
Kóborolok tovább, úttalan,
korom a csapás, fénytelen,
sodor az érdes életem.

Habár a napnak vége van…

slam1236
Újvidék, 17122