Ványai Fehér József: Venyigét növeszt

Pajti, „ezt dobta az élet”.
Menekülsz surranópályán,

Vértől száradó ajtókon
Kopogtat a végső nihil.

Kinyílik a minőségi idő?
Azé a pálya, aki fut?

Venyigét növeszt az éj,
Kőrózsát hervaszt a Nap.