KÖZLEMÉNYEK

A VÁNDOR ÉJI DALA MŰFORDÍTÁS-PÁLYÁZAT LEZÁRULTA

Lassan véget ér tavaly novemberben indított Vándor éji dala műfordítás-pályázatunk.

            A pályázati kiírás Johann Wolfgang Goethe Vándor éji dala című költeményének magyar nyelvre történő újrafordítására szólt, s eredeti munkáikkal 15–25 éves fiatalok vehették részt rajta a Kárpát-medence bármely szegletéből, országából – bárhonnan a világból.

A pályázatra 79 szerző 102 pályamunkával jelentkezett.

Az ARANYI László költő, HÓZSA Éva egyetemi tanár, KOCSIS Lenke költő, doktorandusz (a bizottság elnöke), KONTRA Ferenc író és UTASI Csilla egyetemi tanár alkotta bírálóbizottság 2021. január 31-én hozta meg döntését. Az első, a második és a harmadik díj mellett három egyenértékű különdíjat osztott ki. Az eredményhirdetésre 2021. február 7-én került sor, amelynek szövegét és a díjazottak névsorát a következő linken tekinthetik meg:

            A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti portálon 42 fiatal fordító pályamunkája jelent meg. 

A bírálóbizottság a három díj (150, 100 és 50 eurónak megfelelő dinárösszeg) mellett három, egyenként 25 eurónak megfelelő különdíjat is kiosztott. Az első és a különdíjak összegét PEC Gábor frankfurti programozó informatikus, a második és a harmadik díj összegét BARTHA György budapesti költő biztosította a pályázat számára.

A pályázat minden résztvevője könyvajándékot kapott.

Gyakorlati kérdések, kisebb mellékzöngék

A díjak közül eddig a 150 eurós első díj került átadásra, s remélhetőleg minden olyan pályázó, aki elküldte címét, kapott legalább egy ajándékkönyvet.

Engedjék meg ugyanakkor, hogy megindokoljam, mi az oka a díjak kézbesítésében mutatkozó késlekedésnek!

Természetesen, anyagi okai vannak. A Szövet magazin magánoldal, magánportál, nincsen mögötte semmilyen alapítványi vagy támogatói struktúra, és bevételei sincsenek.

PEC Gábor és BARTHA György biztosította a díjak összegét, vagyis a pályázat díjalapját – emellett azonban járulékos költségei is vannak a pályázatnak. Igen jelentős összeget kell fordítani például a pénzküldő szolgálat felszámolta kezelési költségekre, ezért egy-egy díj akkor kerül kézbesítésre, amikor az erre fordítandó pénzösszeg is rendelkezésre áll. A díjösszegek kézbesítési költségeit e sorok írója vállalta magára. (Hogy ne rébuszokban beszéljek: a hat díj kézbesítésére az első díjjal hozzávetőlegesen megegyező összeget kell elvonni saját jövedelmünkből.)

A Vándor éji dala műfordítás-pályázat sikerében kezdetben senki sem hitt. Volt a megszólítottak között, aki már az ötletet is durván elutasította, volt, aki pénzfecsérlésnek titulálta, s volt, aki azt mondta, a Goethe-verset már nem lehet újrafordítani. Egyiküknek sem lett, szerencsére, igaza.

Őszintén meg kell mondjam, első pillanatban magam is egyetértettem azzal a véleménnyel, hogy lehetetlen küldetés 79 pályázó számára akár csak egy ajándékkönyvet is küldeni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szerzők közül mindössze 5-en élnek a Szövet magazin székhelyét jelölő országban, azaz Szerbiában: Magyarországról, Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából, Lengyelországból és Németországból érkeztek a pályamunkák. Egy-egy könyvküldemény postázása (a súlytól és a nagyságtól/vastagságtól függően) 500-3000 dinárba, illetve 800-2500 Ft-ba került, külföldi címre 7 ezerbe.

És mégis sikerrel jártunk! Legalább egy könyvet biztosítottunk minden pályázó számára.   Mindehhez széles körű összefogásra volt szükség. Nagyon sok író, költő, szerző és szerkesztő tett felajánlást, hogy névre dedikált könyvet (esetleg: sajátkezűleg szerkesztett kiadványt) ajándékoz a résztvevőknek: legtöbben a postázást is vállalták, azaz saját költségükön adták fel a könyveket. Voltak, akiket mi szólítottunk és kértünk meg, hogy járuljanak hozzá könyvajándékkal akciónkhoz – többnyire pozitív reakciókat váltott ki kezdeményezésünk. A még ezeken felül is fennmaradó postaköltségekre BARTHA György, a pályázat egyik fő támogatója, három alkalommal is fordított egy-egy meghatározott összeget.

Azt is megkérdezték tőlem érdeklődők, nem esik-e nehezemre könyveket és támogatásokat kunyerálni magánszemélyektől és barátoktól a pályázat sikere érdekében. A válaszom egyértelműen: NEM. Az a kevés „mellékzönge”, ami megesett, elhalványul amellett a sikerélmény mellett, hogy bizonyosságot nyert: még a mai, digitális érában is van tisztessége a költészetnek, érdeklődés irányában, a tanuló fiatalság, igen is, megszólítható általa, kreativitása működésbe hozató!

És igen! A mellékzöngék. Volt néhány eredménytelen odafordulásunk, és egy-egy kellemetlen visszautasítás is ért bennünket. Néhány emberben felébredt önnön kicsinyessége: volt, aki kioktatott, hogy az egyenkénti 4 eurós postaköltség, azaz összesen 16 euró nagy anyagi megterhelést jelentene számára, ugyanakkor eszébe sem jutott, hogy annak a szerkesztői és szöveggondozói munkának, mi több, a ráfordított időnek is van értéke, amit szövegei gondozására és megjelentetésére fordítunk, sőt, a Szövet portál költségeit, ahol ezek a munkák napvilágot láthatnak,  az alapítók, mi magunk, a saját jövedelmünkből fedezzük. Fiatal budapesti író magas lóról mondta el, hogy manapság az írók meglehetősen kevés tiszteltpéldányt kapnak kiadóiktól, azt meg, ugye, nem várhatom el, hogy megvásárolja a saját könyvét. Hát nem. Tőle nem várom el. Viszont a jelenséget nagyon is jól ismerem. Két vajdasági kiadóm közül az egyik – dicséretére váljék! – térítésmentesen küldött a saját könyveimből, de a másiktól rendszeresen megveszem – igaz, némi kedvezménnyel –, de megveszem a saját könyveimet is. Ezeket mind beletettem a díjalapba. Egy ismert író közölte, hogy ennél nagyobb könyvajándékozási akciót hajtott végre. Szívből gratulálunk hozzá!

Azt nem nagyon értem, hogy egy lezárult pályázat esetében, mi értelme van visszavonni a pályamunkákat: két pályázó ezt tette.   Négyen egyáltalán nem reagáltak egyetlen megkeresésünkre sem. Ketten kifejezetten durván utasítottak, hogy őket többet ne keressem fel semmilyen, még ajándékozási szándékkal sem. Egy pályázó megtagadta a névvel és az arccal történő megjelenés lehetőségét, holott egyértelmű: ha valaki nem adja a nevét és az arcát a pályázathoz, akkor nem tudjuk ellenőrizni, hogy eleget tesz-e a pályázati feltételeknek. Két esetben felmerült ugyanis annak gyanúja is, hogy a feltételek közé – 15—25 év – nem illeszkedő pályázókról van szó.

Könyvajándékozási akciónk egyértelműen sikertelen volt Budapesten. A 14 fővárosi pályázó közül mindössze négyen vették maguknak a fáradságot, hogy elmenjenek az átadóhelyre a két könyvért, ugyanis a könyveket ajándékozó DEBRECZENY György fejenként két-két könyvvel lepte meg szerzőinket.

            Göttingai pályázónk nem reagált németországi támogatónk megkeresésére, holott ajándékutalványt szeretett volna küldeni számára. Ellentétes előjelű a történet frankfurti versenyzőnkkel, aki korrektül válaszolt ugyane személy megkeresésére, és egy kellemes kávézás mellett vette át nyereményét.

            És mi sem vagyunk, természetesen, hibátlanok! A pályázat lebonyolítói is vétettek egy-két kisebb, s egy valamennyivel nagyobb hibát. Például egy gmail-fiók megszűnte után odaveszett a pályázók adatainak nagy része, újra, egyenként kellett megkeresni őket, s újra felvenni velük a kapcsolatot. Ami pedig az utóbbi, nagyobb mulasztás jelenti (természetesen, sikerült szanálni!): a pályázat ötödik évfordulóján – ha megérem! – elmesélem, mi történt! Addig legyen titok!

            A pályázat könyvalapjának létrehozásához könyvajándékkal hozzájárult: A. GERGELY András, ANGYAL László, BALÁZS Imre József, BARCSI Tamás, BARTHA György, BÉCSI Zsófia, BENCE Erika, BENE Adrián, DEBRECZENY György, FENYVESI Ottó,  GRECSÓ Krisztián, HANDÓ Péter, HARASZTI Mária, HOLCZER Dávid, HÓZSA Éva, ISPÁNOVICS CSAPÓ Julianna, KALÁSZ István, KISS Tamás, KÖVES István, KONTRA Ferenc, KOVÁCS RÁCZ Eleonóra, LENCSÉS Károly, MÁRKUS László, MEZEI Márk,  NAGY Csaba, NOVÁK Anikó, TAPODI Zsuzsanna Mónika, TARI István, TÓTH Olivér, UTASI Csilla, VASAGYI Mária.

            Végül néhány megjegyzés:

  1. Amennyiben mégis megtörtént, hogy valaki könyvajándék nélkül maradt a versenyzők közül, kérjük jelentkezzen a Szövet címén!
  2. Nem kizárt, hogy egyes pályázók címére egynél, sőt, kettőnél is több könyvajándék érkezett. A további könyvajándékok érkezte esetleges: a felajánlásoktól függ! Ha egy támogató írónk jelezte, hogy szívesen küldene még ajándékot, illetve, ha a pályázók közül valaki iránt ilyen gesztust szeretett volna tanúsítani, akkor ezt lehetővé tettük/tesszük számára.
  3. Ha mindazok, akik felajánlást tettek a könyvalapba, de eddig valamilyen oknál fogva ezt nem teljesítették, kérjük, ezt vigyék végbe!
  4. Ha azok a szerzők, akik eddig nem jelentették meg pályamunkájukat a portálon, mégis szeretnék ezt megtenni – nincs akadálya!
  5. Ha valaki különdíjban, jutalomban, ajándékban szeretne részesíteni bárkit a pályázók közül – felajánlását akceptáljuk!

És nem utolsó sorban: köszönetet mondok minden támogatónknak, olvasónknak, érdeklődőknek, a zsűri tagjainak és a pályázó fiataloknak is!