PUBLICISZTIKA

Nagy Gusztáv: Patradyi-Húsvét

Patradyi – patra-dyi (etimológilag)

A legszebb cigány szavak közé tartozik ez a szó.

Összetett szó. Van előtag és utótag (előtag: patra = levelek; utótag: dyi = lélek) egybeolvasva: patradyi: levelek lelke (növények lelke).

Fantasztikusan képezték (etimológilag) ezt a szót, tulajdonképpen a tavaszról van szó, arról a hónapról, amely örömöt, szabadságot hozott a cigányok életébe, hiszen ilyenkor már vidámabbak lettek, bátrabban indulhattak el a mindennapi kenyér megszerzéséért. Lement róluk a félelmetes tél  éhszenvedése. A férfiaknak akadt munka, a legelők zöldülni kezdtek, reményt hozott a lovaik, állataik fenntartásában, és nekik is elviselhetőbb lett az életet. Felkerültek a cifra, élénkszínű szoknyák, kendők, ezzel is jelezték, hogy lelkükben is új élet, vidámság érkezett. Fehérre meszelték kunyhóikat, rendbe tették az udvarokat,  s kint, a szabad ég alatt főztek. Az idősebbek a kunyhó falánál napoztak, élvezték a nap energiáját, az erőt, amit a hideg tél kiszívott belőlük. Fiatalok sora várakozott a kutaknál, amelyek öt-hatszázméterre voltak a kunyhóktól, ilyenkor egész nap vizet hordtak, mostak, takarítottak, tisztálkodtak, szóval, volt nyüzsgés a putrikban.

A cigánytelepeken a húsvét olyan volt, mint egy karnevál. A legszebb ruhájukban köszöntötték egymást ezeken a napokon, még a legkisebb is tudta, hogy Jézus feltámadásának az ünnepe. A felnőttek meg, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe, de a romáknál ennek az ünnepnek mélyebb volt a jelentése, azt is jelentette, hogy megsegítette őket Isten, hogy átvészeljék a telet a nincstelenségben. A legnehezebb időszakban sem hagyták el Jézust. Azzal feküdtek, és azzal ébredtek még akkor is, ha nem tudták az írott imádságokat. Saját fohászaik voltak Jézus felé. „Devla, chumidav tye dukha”, „Isten, csókolom a fájdalmaidat”, és így fordultak feléje, hogy segítse meg őket.