Tóth Olivér: Korán sirattatok

(József Attila nyomán)

Én füstben áztam és meteorrácsos parázsos ágyra
Magam kapaszkodtam az Isten oldalára
Meghallja hangom ha nincs mit adjak is kérve
Meghalljam hangját ha rám mint siket fülekre talál
Ne kelljen hozzám hajolnia beléhajlok
Törődött ág a víztükrébe
Vetett lándzsa tó szemébe
Iszapjába ékelt anya sírásába

Engem a fáradtság hozott és vitt az állandóság
Szűkösségem egy szoba konyha volt
Kézzel tapasztott földön járt az élő és feküdt a holt
Lepedővel takart ágyoltár voltam magam is
Ha létezett gonosz a jó Isten is rajtam feszült meg
Anyámék háton hordták az erdőt a dögkutat a kertet
Halat árultam tojásért a magyaroknak
Virág nélkül nem tértem haza

Téged tőlem elvettek és mindig másnak adtak
Ha kaviccsal és mosógépszíjjal bántottak is hagytad
Úgy hitted egyszer majd rendelkezik felőlük valami égi jöttment
Emlőtlen igazság ha volt és van ma felszarvaz
Kimostál az ürülékből de az álmokból sosem
Ízeskenyéren a cukor te voltál glóriám
Freskókról pergő máz keserves tekintetem
Egymásba aranylott árvaság szentem

Haltál volna meg most nem kéne várjalak
Alá ha szállsz ingásomban meg ne rémítselek
Hajlott hátú béklyómat kegyelmemet
Terveidből ki ne térítselek
Mikor koporsómba fetrengett kígyók fenik rád fogukat nyelvüket
A bánat köszörűkövei alatt és felett
Haszontalan föld vet és haszontalan ég arat
Szálkáinkat félrenyelve krákogsz mint a rossz garat

Hegyoldalaidon a hívők stricik kurvák pedofilok
Kamatos szabadságot nevedben csalnak ki tőlük a napok
Harmadolt szentségben a nővérek és papok
Az eleven hit jellemtelen jelenség
Király vagy a fux és lízingelt hintókban plázacicák a pokol behajtói
Kölcsöneidet mind visszalopod az utolsó órán
Kinek van ma kedve élni az oktalanság jogán
Teremtett szajhaként az állam törvényt bont egy egymenetes vakcinán

Világosodik majd a korra vénül minden porcikám
Megvigasztalnak a krematóriumi édenkertek
Az ember másától másába hal születnek mint az engedelmességek
Fonnyadt almáiktól pépes gerincű férgek a népek
Kényszer aki jött mennie kell végül inaiktól elnyújtózva megérnek
Vagy így vagy úgy de hajolj ki táboraidba zakatoló vonatod ablakán
Szöveteidből légy köszöntött őszi táj vagy sok kedves katona nő
Kik az élet oldalán korán sirattatok korán sirassatok ha rajtam a halál nő