Farkas István: 30 év után*

(A kormos utca is mégis egyszer lehet, hogy felnő
– Mika Antić emlékére)

(RAJA)

Ilyen ez a munka, kedves barátom
Leülsz egy utcasarokra, csak úgy, a flaszterre és tamburázol
Lassan elhúzva, részletezve, a mi módunkon
Hogy a virágok elszórják szirmaikat a gyönyörtől
Vagy aprózva a húrokon, mulatósan, a kalap meg félrecsapva
És a verebek betyártáncot lejtenek

A gádzsók sietnek
Egy fillért se a tamburába, istenemre
Majd jön az a valaki, honnan tudjam ki,
Lehet, hogy nagy valaki onnan valahonnan
És százpengőssel legyezget, oszt aszongya: „húzzad, komám, azt a … hogyishíják… tudod, azt a kicicomázottat a szateletről, Zorica vagy hogy is”
És te húzod, pedig nem szereted
Tudod húzni, de nem szereted
Orvosságként se, a levesbe se csontok helyett, de amaz százast lóbál,
És húzod, és még egyszer, és újra
Majd azt a Mirakovićot
Majd különféle Lepákat
csak épp a Lukić szóba se kerül
Kezdenéd, de nem engedi, csak susog a százassal

Végül ránéz az órájára, odadob fél fillért, persze a kalap mellé

És igy megy ez pirkaddattól szürkületig, neked meg
Délben beszürkült már
Nem panaszkodok, testvér, miért is panaszkodnék
Tudod, egypár piacnapon kenyérre is összejön
És látod, nem akarok a sírodon káromkodni
De ez mind gané, és kurvaság
És csömör, kedves barátom

slam1236
Újvidék–Zombor vonatjáraton 960427

Földgolyó – Purgatórium

*A verset szerb eredetiből a szerző fordította magyarra.