Márkus László: ímél anyámnak

te ott fenn én meg itt lenn
harmatos szemmel írom levelem
bár címed nem ismerem
tudom
kézbesítik majd az angyalok
hogy vagy
biztosan jól
hisz mindenhol feltalálod magad
égi konyhád ablaka alatt
vajon nyílik orgona
tudod
olyan mint hajdanán a kertben
mely egyszerre ontott
hatalmas duplaszirmú
fehér és püspöklila virágokat
hatalmas csokorba szedve
biztosan ott is
kopottas
barna tejeskandliban áll asztalodon
eh
mit beszélek
ott új fehérben tartod
melyről nem pattan le a zománc
biztosan hófehér a sparhelt is
nem füstöl
mint egykor itthon
ha majd hozzád megyek
sütsz-e nekem újra krumplis bodakot
s főzöl-e vájlingnyi káposztás cvekkedlit
szeretetem nem fakul meg soha
szívemnek kincs vagy lelkemnek oszlopa
biztosan látod régóta nincs pia
ölelek téged
szerető kisfiad