VERS

Márkus László: Este

Menyét hozta szájában az estet,
hajlékony, karcsú volt teste.
A mai alkony nem volt különös,
a táj holdfényben fürdőzött,
pár szomorkodó felhőt
hajszolt egy izgága szellő.
Illatos bőröd most pőre,
csak álltam ott válladnak dőlve.
Istenem, annyira szép volt,
fölöttünk csillagos égbolt,
ajkam ajkadon csüggött,
behúztuk lassan a függönyt.