Tóth Szilárd: Hétfőn este meztelenül

Hétfő este későig fennmaradni olyan,
mint a siralomház kertjében reggelizni.
Iszappakolás gyanánt magunkra kenni
a semmirekellőséget, a pucér öntudatot.
Prortyázni a szobában, mint a boros és
meleg pocsolyás utcákon mások a
macsakakövek között. Talán részegen.
Hajnali egykor levetni a nadrágot és az inget,
és még mezítelenül állni a hideg padlózaton,
tocsogni a szoba félhomályában.
Megenni még egy csupor fagylajtot.
Vagy üli még negyven szál cigarettán.
Ezt is csak Kosztolányi tudta igazán.
Aztán mindig morfondírozik az ember,
hogy a világ vajon (ha épp nem rohan)
mindig ilyen pucér, lomha és unott? –
csak nem vesszük észre. Mert
hétfő este későig, csak a Semmi marad fenn.