Megjelent Bartha György Epilógus című verseskötete

Előszó

Az elcsépelt igazság még igazság: a költészet célja, hogy az egyediből általános igazságot, egyetemes értelmezési lehetőséget keressen. Bartha költészete a megfigyelt profánból, az egyedi élményből indul, a diribdarabból kezd, majd az élményköltészetre jellemzően ez a világ befordul a költő lelkébe, és onnan az írás folyamatán át szenvtelen, szigorú, tördelt nyelvezettel, a lényegre fókuszáló versként jelenik meg. És két dolgot mutat fel: érzékeny költővel van az olvasónak a dolga. Semmi költői nárcizmus, a költő elszenvedi azt, amit megél, és mindezt csak erősíti, hogy nyelvezete szikár nyelv, versei tömör, sűrítettek. Bartha nem teremt nyelvet, inkább használja. És ezzel a személyes élményből töredezett nyelvvel kíván átfogó életérzést felmutatni a világról. Hogy milyen ez a világ? Talán – gondolja e sorok írója – egyszerre idegen, komor, esendőségével intő és gyönyörű. Egy bizonyos: nem könnyű világ. Egy példa a kötetből: hazatérek/vissza hozzád/ajándékba hozom/rég ismert/súlyos/önmagam. Vagyis az átszűrt, nyelvbe szabdalt élményből távolságtartó, mégis érzelmes verses vallomás születik, és az olvasóban így jöhet létre a sok-sok élet-érzelem-világtöredékből, az életünk szilánkos élményeiből a tárgyiasult, egyetemesen igaz életérzés. (Kalamáris Kiadó, Pécs, 2021)

Kalász István