VERS

Csikai Gábor: A puszta

titkaim átvezetem lassanként mind a valóság
kristályos falain mind a hazugságok
mély mocsarán és állunk most már ott ahol eddig
senki sem állt még és senki se vágyik oda
túl már mindenen és túl íme a semmin e puszta
isten földje vajon vagy sátáni haza
erre a választ nem tudom én és tán soha más sem
szörnyü üresség itt és mégis tele van
mindennel mit a képzeletem s még mindenegy ember
álmai megszültek évmiliárdok alatt
és hogy e kettő hogy lehet itt egyszerre jelen hát
elmagyarázni neked nem tudom ám amiben
ott van a minden hordja a semmit is ő odabent így
és amiben semmink rég lakozik mindig
mindennel vemhes s ez a környék pont ilyen érted
hogy melyik én azt sem mondhatom el neked ám
épp nem azért merthogy nem akarnám csak bele sem mer
megkínzott agyam itt bármibe gondolni
hát állunk csak a titkaim és én és kezeinkben
ronggyá ég az idő s foszlik szerte a tér