Rigó Tibor: Élet volt

élet volt csont és hús
feszülő izom
ráncok tánca a homlokon
tavasz volt hiszékeny gyerek
akit kigúnyoltak a langyos szelek
nyárrá nőtt forró szurkot
locsolt
ősz lett sárguló elnyúló a
tétlen dombokon
most telet szöszmötöl a fákra
kopár ágakban önmagát látja
élet volt egykor zendülő szép tavasz
ajka alatt pelyhes kis kamasz.