Szögi Klaudia: motschar
1 min read
magába roskadó Anyegin-klón
ül a kocsmában reggelente
rothadó rózsaillata van
lehet csak olcsó dohány
jelenlétében nem szabad
szidni a dekadenciát
a művészúr lényéből
csordogál a bánat
vörös szakálláról poharába
spleen csöpög
nekünk az nem jut
milyen kár
fintorog is keserűen tőle
hol a boldogság
kérdezheti nagy eredetien
nem ízlik a világfájdalom
fehér kesztyűjén nincs folt
de lehúzzuk magunkhoz a sárba
akkor majd legalább
néha vigyorog.
1 thought on “Szögi Klaudia: motschar”