VERS

Blazsanyik Zsaklina: Néha

Néha úgy érzem más vagy,
néha, hogy maradtál a régi.
Néha észreveszem, hogy szeretsz,
aztán nem érzek semmit.
Néha látom az arcod,
majd sokáig nem.
Néha beszélnék veled,
néha csak hallgatnék melletted.
Volt, hogy megijedtem a közelségtől,
de néha vágytam rá.
Még most is néha hiányzik az érintés,
de olyan is volt, hogy nem voltam kíváncsi rá.
Néha neked mások is örülnének,
de akkor én inkább kerülnélek.
Néha visszafutok, mert megkövülve ott van a múlt.
Majd eltöprengek a jövőn.
Néha azért megjön az eszem és rájövök: Carpe diem!
Néha eszembe jutsz és veled álmodom.
Néha csak beszélnék veled,
tovább és tovább.
Néha jönnek a hasba a pillangók
de tudom, hogy azok halandók.
Van, hogy visszavágyom az estéhez,
akkor is ha az később kivégez.
Néha te lennél a föld és az ég…
Néha minden te vagy…
De én csak néha akarok gondolni rád.
Azt akarom, hogy maradj meg bennem mint egy halovány árny.
De tudom Aphrodité lángja egyre erősebb bennem,
és azt nem lehet csak úgy lenyelnem.
Mert néha van az a perc mikor bevallom magamnak,
hogy te bennem nem csak egy néha vagy.