Kalmár Edina: Függöny mögé bújva
Az ablakra lehelek és beleírom a gondom
átlátszó a függöny, ami mögé bújok
Hangzavarban ordítok,
ha csend van, én sem szólok
Tömegben vegyülök,
ahol senki sem áll, ott én is csak ülök
Tükörbe hazudok,
arcomra mosolyt rúzsozok
Az órakattogást csendben megszokom,
a monoton dolgokat unottan folytatom
Esőben sírok,
szobám sarkában írok
Máraitól idézek,
sokszor csak a semmibe nézek
Papírmadarat hajtogatok
az ég felé fordulok és feldobom
Nézném ahogy száll, messze a szélben
Nézném de fáj, hogy ő szabad én nem.
Previous
One Comment
Pingback: