Lövei Sándor: Éjszaka az akvarellen

Péreli Zsuzsának

A rajzlap megfakult rostjain
a világos tónusok,
az éjszaka jelzőfényei.
A pirkadattá szelidülő árnyak között
sovány fák járják
szélnek adott jegenye táncukat.
A lombok fölött kavargó madár tollak
és levelek,
léggé halványuló párává
nemesednek
ha a akvarell végleg belesápad a nap hevébe.
De addig titok marad a titok,
hogy a fák között álló alak
borús télikabátban
mit keres a képen,
görnyedt tartásában a várakozás izgalma vibrál
talán arra vár hogy
az akvarell éjszakája végleg kivirradjon,
és végre ő is eltűnhessen a látótérből
a halálba sápadt nap hevében.