Kinek bizonyítanád?Azt, ami alapjában isalaptalan.Valósággal haszontalan. Értékekkel tartozolmagadnak.De minek?Hazavinnéd,de nem tudod kinek.

Látni még a holdatMajd tengerre szállniNem ma inkább holnapSellőkre vadászni Egész életembenNékem elég ennyiReggel délben esteAnyám főztjét enni Karszék legyek majdanNe szúette sámliS szeretnék még egyszerMesszire pisálni

Örökké emlékszel majdahogy tűzforró testedetkirázta a hidegledöntött a kórhátba támadottváratlanulemelt rád kezeta pirulák keserű ízétsem feledhetedmint Jézus az epének ízétszájában vitte elmikor bevégeztetettanyám jut eszembeés a nagy vizes lepedőkmikor a láz magához szorította aprócska testemetkéskéntért tűzforró testemhezhiába kértem őtanyám kérlek ne…

Azóta vagyok alvajáró, miótabarna hajba gabalyodtam.Azóta jobb egy kicsit elviselnemhogy nem eszek főtt ételt,amióta barna szeme vana távolságnak a csillagok között.            Hogy Tóth Árpád ezt nem látta            csupán azért lehetett, mert            nem volt alvajáró. Azóta nem érzem a lekvár ízét,mióta parfümös…

nem tudlak vádolnicsak magamat okolnisámánok se jósoknem voltunkcsak a szabadságotvágytuk jobbanmint egymástkésői döbbenetvágy nélkül a szabadságsemmivé lesz

A vastag tarka kötélEgyedüliként hatolhat átKúszva a csillagképek közt Megcsomóz mindenCsillagkereszteződéstÚtvonalait megjelölve Végtelen kezdetétSzüntelen átbújtatjaAz ég kéklő mélységén A világ szíve feléKúszik a csillagképek közöttSohasem gubancolódik össze

Villogás. A fény éle vág.Retinaszaggató fájdalom. Jön, a Születés.Egész. A sírás telt, őszinte, olyan tiszta, mintAriel isten oroszlánja. Félelem. Légszomj.Fojtogató levegő. A steril méreg szennyez.Első folt, amint rajta ejt a rettegés, végzetesSeb a halhatatlanságán. Míg a változás áramköreiVörösre festik a papírvékony…