VERS

Lencsés Károly: Születés

Villogás. A fény éle vág.
Retinaszaggató fájdalom. Jön, a Születés.
Egész. A sírás telt, őszinte, olyan tiszta, mint
Ariel isten oroszlánja.

Félelem. Légszomj.
Fojtogató levegő. A steril méreg szennyez.
Első folt, amint rajta ejt a rettegés, végzetes
Seb a halhatatlanságán.

Míg a változás áramkörei
Vörösre festik a papírvékony bőr ereit
Beinjektálódik a halál a szövetei alá, és
Minden tudata alá vetül.

Diagram. Megfelel.
Jelek. Elfogadó a fájdalommal
Üvöltésre képes szelleme háttérbe
Húzódik, felejt.

Meghallja anyját.
Bezárt fül. Emésztés. Kongó üresség.
Nem érti a válaszok hangját. Oda
Ahová mindegyik.

Harc. Benne nő.
Bevert fej. Sebek. Végig fáj. Mezítláb.
Üvegcserépbe minden lépés. Vér pettyez.
Végül a Halál.

Vetett ágy. Ariel a tűzhely,
És Sátán érvel. Feljegyzett minden szót
Amit elkövetett. Angyalok, mint tompa fény.
Újra hall és ért.