VERS

Tóth Gabriella (Toga): Tarackba szőtt

Rejtem magam, bújva,
kevés a ruha, nem vetkezem,
vétkeim kezedbe teszem,
és félek,
megtalálsz- e,
ha magamat se lelem
idebenn?
Kiapad néha kutam,
szomjazom,
Nincs gém,
csak tátongó mélység.
Lehúz szüntelen.
Vermelve tárolt érzelem,
ha feltör, fakad, mint aszály
utáni bő eső után a kert
legszebb dísze,
tulipán, liliom.
Gyomként csírázik,
terjed földemen,
a tarackba szőtt,
kiírthatatlan vágy.