Tóth Szilárd: Arkhimédész börtönében

Megkérdezték, hogy innen,
hogy így a börtönből ülve mit látok?
Ugyanazt mint te – feleltem.
Ugyanazt mint mások.

Sorjás, szálkás széken ülünk.
Padlóhoz fúrva, rögzítve.
Rozsdás szögek a szemünkben:
tűrünk, tűrünk de nyüszítve.

Arkhimédész mögöttünk,
kikre selymet borít, kikre palástot.
De kezében egyenlőek vagyunk:
Mindenki alatt egy fix ponton
Ugyanúgy fordítja ki a világot.