VERS

Lövei Sándor: Meddő hegy

A hegy a február olajos esőjében
nem virrad reggeli metált didergő
acél-derűs égre.
A földcsuszamlások magaslatának
szikla-teste
kopár és meztelen.
Ha ezt a hegyet nézem,
aminek magjában örökre fagyott minden szemcse,
minden kavics,
hiába várom hogy az egeket súroló fák felzörögjenek
ág-borostás nappalokra.
Sarjadó magot nem szül nekem
az irdatlan magaslat meztelen köve,
soha nem lesz zöld mindaz,
ami most csontkeményen holt,
meddően fekete.