Nagy Csaba: Hajnaltájt

(Haibun)

Hideg van. Az autót elindítom, lassan mormolja szelíd dalát. Komótosan elindulok a koromszürke aszfalton. Hajnalban még minden érintetlen, csak a természet ébredezik meghitt álmából. Az út két oldalán zöld pázsit húzódik. Szarvasok legelésznek, akik a hideggel és a kósza esőcseppekkel mit sem törődnek. Látszólag nem érzik a fagyos szél dermesztő fuvallatát. Csak esznek ráérősen. Hisz előttük még az egész nap. Fel sem néznek a szilaj gépjárművek zajára és az ablak mögül kiszűrődő emberi szóra. Tisztelnünk kéne ezeket a fenséges állatokat. És magát a természetet. De vajon képesek vagyunk-e tisztelni mindazt, amit nem mi alkottunk?

aszfaltmezőkön
a beton búzavirág:
ínyenc étkünk