Albert Irisz: Úgy érzem

Úgy érzem
mindent kiírtam magamból,
elkoptatott rímeket
magamra sok szerepet
öltök, amíg rémeket
ölök meg magamban,
a sorok között sokszor elbotlok,
semmi sem inspirál
nem maradt sok a haragból,
amivel azt hittem tápláltál,
mert mi könnyen jön,
még könnyebben megy,
és ami engem ihlet, engem illet,
ezért nem kellesz nekem,
mert düh mindig van bennem,
abból táplálkozom
a világ ellen
nem állít meg senki
se kométa,
amitől félek,
hogy nem táplál úgy senki,
mint egy poéta,
mert költő átka ugyanaz, mint álma
akaratlanul is egy másik poéta
öle lágya,
láthatod, a szerelem a gyengeségem,
a türelem sem az erősségem,
egyszer így szenvedek vereséget
egy vasárnap,
mert vasárnap mindig hiányzik valami,
úgy érzem,
mindent kiirtottam magamból,
kiírtam magamat is magamból.