VERS

Harangozó Dávid László: A jobb latorhoz

Rád emlékszünk: mocskos lator,
Csontos gyilkos, gyáva fiú,
Ki az égre nézve ijedt
Szívvel bújt el a bűn mögé.

Lelked csak fosztogatni járt
A templomba, hol a hozzád
Hasonlók díszelegtek telt
Hasuk hájas szépségével.

Mikor szenvedtél, ráleltél
Kegyelmed kiszáradt kútjára,
S az Úr kezét csókolva
Reményt nyaltál ki a sebből.

Farizeusok elé által:
Bűnt vallottál, és kegyelmet
Kaptál. Barabás nyála
Helyett Krisztus vérét ihattad.

Alázattal alázkodtál,
S lángoló szívvel néztél
A világra, hol szellemként
Jártál, s ördögként távoztál.

Levegőért kapkodtál,
hogy újabb percet kapj, pedig
tudtad, hogy mi vár rád amott.
„Fény sikálta kád a mennybolt”

Csontroppanásra elhagytad
A zsidók királyát, s egy
Új királlyal álltál szemben,
Kinek szemébe feleltél.

S az igazak, kik téged
Megfeszítettek, többé
Nem szólhatnak fel hozzád,
Mert a trónról nem nézel le.