VERS

Nemes Edina: kanapén

nem tudom
de lehet nem is akarom tudni mit gondolt
amikor felment a magasba
a lelke máshová szaladt,
ott maradt az üres pohár mellett égő cigivel
velem szemben
mert rájött, ha elmegy, nem fogja tudni a visszautat
közben a szeme elmeredt
a sirály hány tengert lát a magasból
valószínűleg ugyanannyit

aztán a cigi elégett
de újratöltöttem a poharát
gondoltam szomjas lesz, ha visszatér
felvettem a kabátom és vártam,
vártam azt az átkozott sirályt
mesére vágytam, arra hogy elkáprásztasson
hátradőltem, kemény volt
rágyújtottam, csak ez adott fényt
végre nem fáztam, pedig jött egy szellő
megfordultam, de nem te voltál.