Tóth Johanna: 120 nap

Didereg bennem a tél, ahogy öreg bőrötök az
Enyémmel összeér és csak egyre nő a gaz

S a buja félelem bennem. idegen fájdalmak kezei közt
Alakulok, formálódom ellenfeleim képmására s most,
Dadogó undorral, feledés helyett térdre
Ereszkedem és halkan kérem a jóistent-

SZemeimből vájd ki gonoszt,
Oltalmazz véreddel, mit elsőszülött fiad értünk áldozott,
Dorgálj majd könyörülettel, ha értem jössz, mert
Olyan bűnök ezek, melyeket nem én akartam.
Miképpen én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek,
Atyám, bocsáss meg úgy te is nekem
      mint a mennyben, úgy a földön is, mindörökké-