Oláh Károly: nincs semmim

nincs semmim de birtokolom a pillanatot
az elveszett napokat évekig számolom
olyan vagyok mint egy illúzió az idő sodrában
mint egy elvarázsolt érzék hamis szemszögből
minden pillanatom örökké él...
már feladtam elmém és testem
többe már nem birtokolom magam
várom a holnapot közben a jelen gúnyosan néz …
most elsírom magam
eggyé válok a keserű széllel és elkísérem a távoli vizek felé