Márkus László: Villon
Bohém költő, betörő, krakéler, gyilkos?Külön-külön egyik sem tán,de egybegyúrva te vagy – a költőkirály. Lírád nem épp homéroszi,zsargonod karcol és homokot hint. Szajhák és borpincék kegyeltje vagy,mégis a tiéd az egyedi hang.
Bartha György: a táj
nézem a szürkenapfelkeltételfolyó-málló fekete kövönmagányos padrólkörben áradvakító szürkénegy hangtalanzajos világ mezítelen süllyedőtáj
Kiss Tamás: Álmos ködök
Álmos ködökhullnak aláaz egykori anyaföldvértől csatakos, szivacsos ÖléreTüdő nélkül maradtaka szennyezett aeroszol-molekulákrángatózva csapongva a szelekkeléleteket mérgezni képtelen képességekkelelárvulvaPusztulásra ítéltetvemegveszett teremtőik nélkülegy egykori emberi csata-bolygónaz ölelés-ölés színterek végtelenjeibenörökös névtelenségben kavarogvaCéltalanula célját tévesztett értelem-maradványokösszekuszált emlékezet nélkülihulla-halmazainabiotikus molekula-butaságokbanÉrzéketlenülkülönös halhatatlanságban lubickolvaNapot Holdat esőt szelet sem…
Kalász István: Mielőtt –
Anyám emlékére tegnap… ezt a verset írni kezdtem az esti hírekben közelről láttam az aznapi letakart gázoltat az intő elnök testőrét állatkertben szurikáta kölyköket filmben szúrópróbát tartó őröket reklámban temetést hamis sörhabot aztán aludtam aludtam… közben halott anyám a konyhából írt…
Debreczeny György: félreolvasások 110.
az emberek majd eldöntikmelyik vakcinába halnak bele* rab vagy amíg a szíved pláza* Emlő-hegyi barlang* új mosdató javaslatot tárgyalt az országgyűlés* segítsünk a szegény sorsú gazdagokon* ne itt élj hogy ne ítéltess* küzdeni esernyőnkkel a legnemesbekért* rostélyos félelem igazgat* régen minden…