Bohém költő, betörő, krakéler, gyilkos?Külön-külön egyik sem tán,de egybegyúrva te vagy – a költőkirály. Lírád nem épp homéroszi,zsargonod karcol és homokot hint. Szajhák és borpincék kegyeltje vagy,mégis a tiéd az egyedi hang.

nézem a szürkenapfelkeltételfolyó-málló fekete kövönmagányos padrólkörben áradvakító szürkénegy hangtalanzajos világ mezítelen süllyedőtáj

Álmos ködökhullnak aláaz egykori anyaföldvértől csatakos, szivacsos ÖléreTüdő nélkül maradtaka szennyezett aeroszol-molekulákrángatózva csapongva a szelekkeléleteket mérgezni képtelen képességekkelelárvulvaPusztulásra ítéltetvemegveszett teremtőik nélkülegy egykori emberi csata-bolygónaz ölelés-ölés színterek végtelenjeibenörökös névtelenségben kavarogvaCéltalanula célját tévesztett értelem-maradványokösszekuszált emlékezet nélkülihulla-halmazainabiotikus molekula-butaságokbanÉrzéketlenülkülönös halhatatlanságban lubickolvaNapot Holdat esőt szelet sem…

Anyám emlékére tegnap… ezt a verset írni kezdtem az esti hírekben közelről láttam az aznapi letakart gázoltat az intő elnök testőrét állatkertben szurikáta kölyköket filmben szúrópróbát tartó őröket reklámban temetést hamis sörhabot aztán aludtam aludtam… közben halott anyám a konyhából írt…