Holczer Dávid: V-alakzat, madárfilozófia

Vili II.-nek

Hangtalan suhan egy
madárraj az égen.
Céltalan szárnycsapkodás,
céltalan V-alakzat, céltalan
rendszer.

Nincsen fészekrakás,
sem a távoli Afrika,
csak szárnycsapkodás van,
meg ez az ég kékjére merőleges
V-alakzat.

Arra gondolok, hogy most,
ahogy éppen őket csodálom,
néhány kövér izzadságcsepp
folyik végig lustán, kövéren és
közhelyesen az arcomon,
aztán arra, hogy nekem is így
kéne felfognom mindent.
Madárfilozófia.

Megszabadulni minden parancstól.
Megtagadni mindent, disszidálni
a rendszerből a rendbe, a most
szabályait lecserélni újakra és
repülni az ég kékjére céltalanul
merőleges V-alakzatban, igazodva
a rendhez. Repülni, ameddig
valamelyik elszegényedett falu
felett le nem lőnek.

Megkopasztott, törött
szárnyú zsákmányát büszkén
hurcolja körbe egy mezítlábas
cigánygyerek. Másik kezében
légpuskáját szorongatja.

Ez a tökéletes béke,
ez a tökéletes anarchia.

„Rám is ez a sors vár.”
Jegyzem le egy hetekig
zsebemben hánykolódó
rózsamintás szalvétadarabra
és cipőmmel rugdosva a földet
elhantolok minden valóságot,
amíg le nem bukik a nap – végleg.