VERS

Kalmár Edina: Hitvány életek

Most épp oly Ijedten állok
Mint a gyermek, ki összetörte tükrét
És pont annyi darabra hulltam szét,
Ahány darabra tépi szét a fát a szél
Mikor jön a mennydörgés
Annyi életet láttam elmúlni
Tudást, tehetséget kárba veszni
Mennyi kimondatlan gondolat veszett a semmibe
Igazságok, tények, mind el lettek temetve,
Más nem maradt, csak a tévhitek
Mert ki meghalt, többet tud mindannyiunknál
És aki él, csak találgatni próbál
Sok mindent vártam az életben,
de főleg a boldogságot
Most nem látok mást, csak vénülő fiatalságot

Mert belefásultunk
Felemészt magányosságunk
Annyi milliárdan éltünk már,
Megtanulhattuk az összes bölcs ember szavát,
És elleshettük,
hogyan halmoz az ember hibára hibát
A megélt és meg nem élt életekből készülhetne egy leltár
Majd meglátnánk, hogy mennyi a felesleg, és mennyi a hiány
Mennyi életért érte meg, hogy pusztulásnak induljon a világ
Mert nem volt mindenki Platón,
Kevés manapság a gondolkodó
És annál inkább több a cselekvő
Az életet mástól elvevő,
A gonosz és kártevő